Pénteken délutánra sikerült nekem is összeszednem a hányós vírust, amihez még az izületeim is úgy fájtak, hogy másfél napig ki sem keltem az ágyból,csak vizet ittam és az ágyban feküdtem 2 percenként újabb és újabb pozíciót keresve, amiben nem fáj mindenem úgy, mintha legalább egy hete feküdnék mozdulatlanul. Ráadásnak, még Imrus is csak szombat délutánra ért hozzám haza a Cumberland körútjából. 

Ma reggel bementem egy kicsit dolgozni, mert ha én nem csinálok meg bizonyos dolgokat, akkor nagyjából eluralkodik a káosz, erre ma reggel rá kellett jönnöm. 

Mikor indultunk hazafelé, Imrus úgy döntött - egyrészt mert már 2 napja szinte semmit nem ettem, másrészt, mert már régen tervezte - hogy én is egy kicsit amerikaias legyek (mert ő már volt Péterékkel az éjszakai waxolások után párszor), elvitt reggelizni.