Az elmúlt 9 napban esett meg az is, hogy napokat töltöttem hang nélkül és fájó torokkal, mára már csak a köhögés maradt, de ez is elmúlik majd, ahogy mindig, most is kikúráltam magam.

A betegségből kifolyólag pont 17-én, amikor a megismerkedésünk évfordulója volt, úgy döntöttem, hogy nem kínzom magam, hazajövök a reggeliztetés után. Csodaszépen sütött a nap, úgyhogy felkerekedtünk Imivel és elsétáltunk abba az étterembe, ahová már régen el akartunk menni, és pont itt volt a jó alkalom. Isteni jót ettünk!

Tegnapelőtt megérkezett az új szálloda igazgató Peggy is. Mi  magyarok különösen örültünk neki, mert fehér, ami igazán nem hátrány egy szállodában, ahol eddig nagyobb többségben voltak a feketék. 45 év körüli nő, 4 gyerekkel, a legkisebb 8 hónapos, katona feleség, illetve a férje most szerelt le, és itt telepedtek le megint Jacksonvillben, ahol korábban is laktak. Eddig egész szimpatikus, de az tény és való, hogy elég határozott elképzelései vannak mindenről, ami nem is baj, mert azért vannak a szállodában alkalmazottak, akikre ráfér már egy kicsit szorosabb gyeplő.

Tegnap mesélte Kendra, az egyik recepciós, hogy Petinek fel van adva a lecke, mert volt egy meetingjük, ahol szó esett Devonról és, hogy pótolni kell majd egy reggeliztetőt, de csak olyan ember jöhet, aki egy 2. Gabi, ha nem olyan mint, én, akkor nem is kell :) :) :) és jól megbeszélték ott a vezetőséégi meetingen, hogy mindenki, hogy szeret engem és, hogy még sok ilyen munkaerő kellene mint én.

Tegnap reggel mikor vitt Imi hajnalban dolgozni, mondtam neki, hogy mióta itt vagyuk Jacksonvillben én egy métert sem vezettem, ő viszont annál többet és tök jól megy neki. Gyakran van, hogy ő vezet, amikor a housekeeperekkel mennek reggel dolgozni, mert nincs más, aki vezessen, úgyhogy már a nagy autót is úgy vezeti, mint aki erre született, nagyon ügyes!

Mára ennyi, most szaladok a boltba, mert holnapra még főznöm kell és a délutánt igazán semmittevéssel szeretném tölteni végre. Puszi mindenkinek!