Ha még emlékzetek hétfőnkéntre még megtartottam 2 családot, akikhez eljárok egy kicsit segíteni a ház körüli teendőkben és az egyik családnál az anyuka egy magyar ügyvéd. A hónapok alatt barátok lettünk, de abból kifolyólag, hogy azért valahol még mindig nekik dolgozok próbálom megtartani az egy lépés távolságot. Ha egyszer esetleg le tudom majd adni ezeket a hétfői napokat, biztos, hogy még szorosabb lesz a barátságunk, de addig ez van. Szóval ők minden évben ugyan azon a héten májusban felmennek Falmouth, Massatchuesbe, ahol van egy kibérelt apartmanjuk, ami minden évben ugyan arra a hétre nekik van lefoglalva. Mivel a nagyobbik fiának, aki elsősorban dobos (kb 12 éves lehet, de úgy dobol, hogy leesett az állam, amikor először hallottam) koncertje volt a hétvégén, így Anita megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk felmenni oda Imivel egy kicsit romantikázva, ha már egyszer ki van fizetve, ők pedig nem tudnak felmenni, miért álljon ott üresen, kihasználatlanul. Gondolhatjátok, hogy nem kellett kétszer megkérdeznem Imit sem, hogy akar-e menni, ingyen és bérmentve "nyaralni". Így mivel még nem volt elég levezetett kilóméterünk az elmúlt két hétben az Ildivel való tekergéseink után, ismét elindultunk egy 4órás útra pénteken munka után. Hát nagyon nem bántuk meg!

Első reggel amíg Imrus aludt, kiosontam és hoztam friss, finom meleg kávét a kedvenc kávézónkból. Kinyitottunk a teraszajtót, ahonnan a tengerre láttunk és kávéztunk egyet, majd természetesen a reggelit is az ágyban költöttük el. Délre a nap is kisütött, így tudtunk egy nagyot sétálni a parton. Este elmentünk egy hangulatos kis étterembe, amiről elég jó ajánlásunkat olvastunk és ami végül mind a pincérek, mind a kaja miatt csalósás volt, de végül is ettől rosszabb ne legyen, én azt mondom.

Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt kávéért és utána felmegyünk ahhoz a világítótoronyhoz, ami kb két mérföldre volt a szállástól. Mázlink volt, mert pont akkor érkeztünk, amikor még senki nem volt ott, így elfoglaltuk az egyetlen padot, és a világon semmire nem volt gondunk, csak, hogy egy finom reggeli kávét iszogatva, a tengert bámulva csodaszép napsütésben, egymás karjában eltöltsünk egy fél órát, amíg szépen lassan el nem kezdtek szállingózni a turisták és megzavarták az idilli reggelünket. Kocsikáztunk még a környéken egy kicsit, nagyon hangulatos kisvároska egyébként, de azért látszik rajta, hogy néhány helyi lakost leszámítva, ide inkább csak nyáron jönnek turisták, de az év nagy részében elég kihalt, amiből kifolyólag kiválóan alkalmas egy kis nyár eleji romantikázásra.