Véletlen jött így ki, de bizony 10 év után ismét együtt voltunk ay USA-ban az én legjobb barátnőmmel.

Az elmúlt másfél hét legmozgalmasabb 10 napját tudjuk magunk mögött. Az is megbeszéltük, hogy ha vége van a 10 napnak, lesz mit kipihenni, mert bizony jócskán lett kilóméter a lábunkban. A kis bostoni hétvégénk után Imrus ment ismét dolgozni, mi pedig nyakunkba vettük az esetek nagytöbbségében New Yorkot és bizony megnéztük még azokat a helyeket, amire 10 évvel ezelőtt nem került sor.

Hétfőn a Museum of National History-t látogattuk meg. Elképesztő nagy múzeum, csupa-csupa érdekes dologgal. Ha minden alaposan meg akarsz nézni és elolvasni, megkockáztatom, hogy egy teljes nap nyitástól zárásig sem lenne elég. Van a múzeumban kiállítás arról, hogy hogyan alakult ki a Föld egészen az ősrobbanásig visszamenően, dínós részleg, kiállítás az indián kúltúráról, az emberi működéséről, és még megannyi másról. Érdekes volt látni, hogy az emberek ülnek a padokon, a földön bent a múzeumban, kinek honnan volt megfelelő rálástása arra, amit le akart rajzolni és elmélyülve, a fülesükkel zenét hallgatva rajzolgattak. Legtöbben a kitömött állatokat találták inspirálónak. Rengeteg diákcsoport is volt, sokan egyenpólóban, ki csoportosan, ki egyénileg és az iskolában kiadott feladatlapokat töltögetve, fényképeket készítve adott feladatokhoz, a múzeumból kiállított dolgokról. Szerintem ez tényleg jó, mert így a diákok tényleg rá vannak kényszerítve arra, hogy figyelejenek is arra, amit a múzeumban látnak és ne csak egy király nap legyen, mert nem kell az iskolapadban ülve tölteni, de egyben nagyon meglepő is. Azért meglepő, mert rengeteg olyan dolog van kiállítva a múzeumban, ami nekünk európai embereknek teljesen természetes, vagy azért mert a mindennapi életünk része, vagy azért, mert már általános iskolában tanulunk róla, például biológia órán. Európai, magyar fejjel, kicsit felhúzza az ember a szemét, amikor különböző növények gyökérzete van reprodukálva, vagy az almaszüret van ábrázolva, de hát ezek a new york-i / amerikai népek végül is, hol látnának szüretet. Ők elmennek a boltba, ahol még a gyümölcs és zöldség is felkockázva van szépen bedobozolva a polcokon a lustábbaknak (nem kell megijedni, természetesen van rendes zöldséges rész is).

Kedden egész nap esett az eső, így a délelőtt kiválóan alkalmas volt egy kis shoppingolásra, délután pedig egy Broadway előadást, a Macskákat néztünk meg New Yorkban. A színház legfelsőbb karzatán az utolsó előtti sorba szólt a jegyünk, de innen is elképesztően jó kilátásunk volt. A legérdekesebb az volt, hogy szünetben fel lehetett menni a színpadra és fényképezkedni az egyik szereplővel. Este már nem is esett, hanem ömlött az eső, rongyá áztunk, de így is minden perc megérte.