Életünk egyik legjobb döntése volt, hogy felköltöztünk New Jerseybe, ezt szépen lassan, most már hangosan is ki merjük jelenteni, azt hiszem.

Imi hetente 6 napot dolgozik az elejétől fogva. Hála az égnek szereti, amit csinál, változatos a munkája (erről talán ő ír majd egyszer részletesebben), esténként pedig nem nagyon kell altatni, a friss levegő megteszi a hatását.

Én most már lassan másfél hónapja egy családnál dolgozom déltől, délelőttönként pedig Higlandparkban (ahol a család is lakik és Scotch Plainsben), még besegítek a ház körüli teendőkben 4 másik családnál. Szépen betelt az én naptáram is, ami szuper dolog, nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt fogok annyi és olyan családot találni, akiket megszeretek és ők is engem, és adnak majd annyi elfoglaltságot, hogy az nekik is és nekem is jó legyen.

A családban, ahol délutánonként dolgozom 3 gyerek van, egy 9 éves kisfiú, Jonas, egy 4 és egy 2 éves kislány, Margot és Vivian. A kicsi a kedvencem, imádok vele lenni. A középső gyerek nem könnyű eset, de azért vele is megtalálom a hangot, illetve ha nem, akkor sem veszem magamra, mert tudom, hogy nem ellenem irányul a viselkedése. A fiút  alig látom, mert ő szinte mindig iskolában vagy délutáni elfoglaltságokon van. Anyuka is, apuka is kedves, barátságos, szerencsém van velük. A délelőtti munkáim nagy részét is anyuka segítségével szereztem, ő kérdezett körbe az ismerősei között, hogy nincs-e valakinek szüksége segítségre. Egy kicsit neki is érdeke volt, hogy legyen munkám, mert látszott, hogy beválok és nem akarta, hogy elmenjek más családhoz, olyanhoz aki délelőttre is tud mukát adni vagy több órás elfoglaltságot ad, mint 7 óra.

Szeretem amit csinálok, megszerettem a délelőtti munkáimat is, mert megtanultam, hogy kinek mik az elvárásai, rigolyái, összeismerkedtem a szülőkkel, hogy egyre több alkalmam van velük beszélgetni. Nem mondom, hogy pénteken reggel már nem várom, hogy vége legyen a hétnek, és jöjjön a pihenés, mert a délelőtti 2-4 óra és a délutáni 7 óra bizony nem kevés, de egyébként őrület, hogy milyen hamar elmegy egy nap. Kialakult az embernek a rutinja, tudja, hogy mit mi után, melyik házban, melyik nap csinálja és tényleg elrohan az idő. Ráadásul magyar fejjel el sem tudjátok képzelni, hogy mekkora házakról beszélünk, de azért megpróbálom illusztrálni.

Heatherék (a délutáni család) háza sem kicsi, értsd ezalatt azt, hogy, az emeleten 4 szoba, 2 fürdő, a földszinten, egy óriási konyha, nappali, étkező és még egy helyiség, ami üresen áll illetve a basementben (hívjuk pincének) ami az egész ház alatt terül el, van egy játszószoba, egy dolgozószoba és egy man cave (apukának a kuckója).

Egy pár kép, a teljesség igénye nélkül, hogy mégis könnyebb legyen elképzelni a munkakörülményeimet :) (a képminőség nem elsőosztályú, mert a telefonommal fényképeztem)

A gyerekek:

A jó múltkorában csináltunk egy pár képet, hogy meg tudjuk nektek mutatni, hogy az itteni nagy házak, amik egyébként egyáltalán nem szokatlanok és ritkák, így néznek ki. Az összesen 5 házból, ahol dolgozom, 4 ekkora vagy majdnem ekkora, mint ezek.