Ez a bejegyzés rövid lesz és nem túl részletes, mert nem szeretnék túl sok időt fecsérelni egy olyan hét elmesélésére ami nem sok örömet hozott, csak azért írunk róla, hogy nagyjából értsétek, hogy miért nem Miamiról szólnak innentől a bejegyzések.

Egy héten át vadásztuk Miamiban a lakásokat a neten és ingatlanügynökkel egyaránt. Minden szoba, amit a neten hirdettek, kivétel nélkül csak egy embernek kiadó, valamilyen okból kifolyólag párokat senki sem fogad. Michellel, az ingatlanügynökünkkel, megszámlálhatatlan számú egyszobás apartmant megnéztünk, ha már szobát nem tudunk bérelni kettőnkenk. Tudni kell, hogy Miamiban lakást csak úgy tudsz bérelni, hogy kifizeted az első és az utolsó havi bérletet, plusz egy havi biztonsági foglalót. Ez mondjuk egy legolcsóbb 1200 dolláros lakásnál 3600 dollár induló és ennyi pénzért még csak bútorozatlan apatrmant találsz. Akit érdekel számoljon utána mennyi ez szép magyar forintban (egyébként soha nem szabad átszámolni semmit, de az indulásnál nem amerikai fizetésből van a megtakarításod). Munkát találni szintén nem egyszerű, és csak egy fizetésemből élni addig, amíg Iminek nem találunk munkát, nem lett volna okos megoldás, sőt kifejezetten felelőtlen. Arról nem is beszélve, hogy legalább 2-2 órát kellett volna tömegközlekednem reggel és este is, amíg nem tudunk venni egy autót, ami szintén legalább 3000 dollár mindenféle regisztrációval és rendszámmal együtt (mert itt a rendszámot névre kapod és később ha autót cserélsz, a rendszámod átköltözik az új autódra), és higyjétek el, ennyi pénzért csak egy nagyon alap, nem túl fiatal autót kapsz. Ezek után, a munkám tette fel az i-re a pontot, amit most inkább nem is részleteznék, maradjunk csak annyiban, hogy olyan körülmények között, annyi munkát, annyi pénzért, úgy döntöttem nem csinálok. Száz szónak is egy a vége, váltani akartunk, el Miamiból, valahol máshol újrakezdeni. Csalódás volt minden téren!  

Más is megtalálta itt Amerikában a számítását, nekünk miért ne sikerülne? Tudtuk, hogy menni kell tovább és nem feladni, itt sincs kolbászból a kerítés, a sikerért bizony itt is meg kell dolgozni!

Jött egy lehetőség Jacksonvillben szállodai munkára, többek között éttermire. Felvettük a sráccal a kapcsolatot, aki itt intézi ezeket a munkákat és pont kerestek embereket, annak pedig külön örültek, hogy párban vagyunk. Másnap béreltünk egy autót és reggel már indultunk is Jacksonvillbe, ahol várt minket egy szép szoba saját fürdőszobával egy felújított kervárosi házban, minimális lakhatási költséggel, munkával, magyarokkal és egy szép jövő reményével. Szóval most már jól vagyunk, mosolygunk és pozitívan nézünk előre!