Őszintén szólva, mind a ketten alig vártuk már, hogy vége legye a reptéri búcsúzkodásnak és mehessünk végre a szükséges biztonsági átvizsgálatra és úlevél ellenőrzésre, mert utáljuk a búcsúzkodást és mindkettőnket nagyon megviselt, nem kevésbé azokat, akik otthon…

  Tudom, hogy már aludnunk kellene, mert holnap reggel 3/4 4-kor kelünk, de senkinek sem jön álom a szemére. Annyi gondolat kavarog ilyenkor az ember fejében. Mi lesz, hogy lesz majd kint, hogyan fogunk boldogulni, mennyire lesz hosszú ez a 1,5 év? Milyen lakást fogunk tudni majd hosszú…

Hirtelen jött, váratlanul, de pont így volt jó. Még egy hónapja sincs, mikor az én drága férjem felhívott, hogy hagyjunk itt mindent és menjünk ki Amerikába. Az életünk egy olyan ponton járt, amikor nem volt mit vesztenünk azzal, ha szerencsét próbálunk, így most vagy soha…