Ezt korábban szerintem még nem írtuk, de a Hampton szállodalánc egyik szállodájában dolgozunk, ami egyébként egy 4+ csillagos szálloda. Igen, többesszám, aki még nem tudná, már Imi is dolgozik egy hete housekeeperként.

Egyébként a linken meg tudjátok nézni a szállodát (aki angol híjján van, annak segítség, a linkre kattintva, mikor feljön az oldal, lent a photo galery-t kell megnézni,ott találtok képeket):

http://www.hamptoninnjacksonvilledowntowni-95.com/

Megbeszéltük Angela-val, hogy amennyire tudják, megpróbálják úgy csinálni a beosztásunkat, hogy együtt legyünk szabadnaposak. A beosztást egyébként minden héten csütörtök-péntek körül kapjuk meg a következő hétre.

Az eddigi 3 pozícióm mellé (étterem, mosoda, houseman) most már kaptam egy negyediket is. Angela megkért, hogy segítsek már neki a számlákat rendbe rakni, mert soha sincs rá ideje és nagy segítség lenne, ha végre a helyére kerülnének, én meg persze örömmel csináltam egy kis irodai munkát.

Minden reggel 9-kor van egy értekezlet az összes dolgozónak, ahol Angela és Quinn elmondják az eredményeket, hogy milyen értékeléseket kapunk, milyen vendégforgalom várható és mindent, ami éppen aktuális infó. Az egyik ilyen megbeszélés után, Samanta (a housekeeperek vezetője) szeretett volna beszélni az embereivel, külön a meeting után, és megkért, hogy menjek már velük és tolmácsoljak neki, hogy mindenki pontosan értse a magyarok közül is, hogy mit szeretne mondani, mert nem szeretne félreértéseket. Lassan már kezdem megszokni, hogy többek között tolmácsként is funkcionálok, mert a magyarok nagy része néhány szótól eltekintve nem nagyon beszél angulol. A mondandójának a lényege az volt, hogy elmondta, (külön kiemelve, hogy utoljára teszi ezt, mert már szólt sokszor, de süket fülekre találnak a kérései), hogy a jövőben mit vár el és hogyan illetve mindenkit név szerint értékelt. Alapvetően két ember kivételével mindenkivel meg volt elégedve, őket pedig visszarakta betanulni.

A fent említett két ember pár nap után ki is kihullott a houskeeperek közül, így hétfőn Imi is elkezdhetett dolgozni.

Vasárnap délután szólt Peti, hogy akkor reggel menni kéne, úgyhogy este gyorsan elmentünk még fekete nadrágot és fehér galléros pólót venni neki, hogy legyen egyenruhája másnapra. Ez azért is volt különösen fontos, mert vasárnap érkezett a szálloda két tulaja illetve az üzemeltetési igazgató és szerdáig itt voltak a szállodában és nem lehetett akármilyen szedett-vedett ruhában dolgozni, még nekik sem, akik nem sokat találkoztak velük.

Az első néhány napban a kezdő housekeeperek mindig valaki mellé vannak beosztva, aki betanítja őket pár nap alatt, megmutatja nekik, hogy mire kell figyelni, minek hogy kell kinézni, megtanítja az apró praktikákat és ez bizony nagyon fontos, hogy ne két hetes karriert fussanak be a szállodában. A héten Imi is így dolgozott, reméljük a jövő héten lesz már annyi szoba, hogy ő is egyedül dolgozhasson.

Azokra a napokra, amikor itt voltak a már  fentebb említett nagy emberek, én voltam beosztva az étterembe az 5 órai kezdésre, hogy minden előkészítsek nyitásra, és mind a 4 napon dolgoztam, amikor itt voltak. Nagyon jó fejek voltak a tulajok, közvetlenek, barátságosak, ők mentek oda mindenkihez bemutatkozni és utána fejből tudták mindenkinek a nevét (ami saját tapasztalatból tudom, hogy ritka, főleg, ha egyszerre ennyi új emberrel találkozik valaki és az illető nem éppen egy magasabb pozícióban dolgozik).

Hétfőn délután a senior housekeeper megkérdezte, hogy elvállalnám-e az esti houseman műszakját, mert valami közbejött neki és nem tud jönni dolgozni. Szokásomhoz híven, most is gondolkodás nélkül rávágtam, hogy hát persze, hogy elvállalom! Ez eddig még mindig segítette a karrierem itt a szállodában, mert tudják, hogy bármit rámbízhatnak, ezúttal viszont azért jól kitoltam magammal. A délutáni houseman műszakja 3-11-ig tart, amivel nem is lenne semmi probléma, viszont nekem másnap reggel 4-kor megint kellnem kell, hogy 5-re beérjek az étterembe reggeliztetni. Kompromisszumot kötöttük és megegyeztünk, hogy csak 9-ig kell maradnom, hogy másnap fel is bírjak kelni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam fáradt 16 óra munka után, de úgy voltam vele, hogy más is kibírta már, belehalni nem fogok, viszont legalább jó kis pénz áll a házhoz és ez elég motiváló tud ám lenni. Ehhez a munkához is rutin kell, hogy tudd, hogy mit mi után csinálj, hogy a lehető leghamarabb végezz és ezt a lehető legkevesebb legyalogolt km-rel tedd meg. Ez nekem még nagyon nincs meg. Segítség ugyan, hogy van egy hosszú lista, hogy miket kell megcsinálni, így nem marad ki semmi, de azért valami logikai sorrenddel is megfűszerezhették volna.

Este fél 9 után hívtunk egy taxit, aki azt mondta, hogy 15-20 perc és érkezik. 45 perc várakozás után felhívtuk a taxitársaságot, hogy mégis hol van a rendelt kocsi. Azt mondták 15 perc és ott van az autó. Danielle, az egyik recepciós, aki próbálta intézni a hazajutásomat, 10 perc vita után mondta, hogy nem akkor köszönjük már ne küldjék az autót. Az Uber alkalmazással (ez olyasmi mint otthon az Oszkár, csak itt városon belül is szállítanak) hívtunk egy autót, aki 10 perc múlva valóban ott is volt, így fél 11-kor végre én is hazaértem.

 folyt köv.