Szombaton leesett az első hó, amit persze nem úgy kellett volna megtudnom, ahogy azt megtudtam.

Amikor gyerekek voltunk, és leesett az első hó, ami valahogy mindig éjszaka történt, anya vagy apa mindig úgy ébresztett mindket a hugommal, hogy kinyitotta a szobaajtót és szólt, hogy gyertek gyerekek esett a hó, nézzétek ki az ablakon! Nekünk sem kellett több, egy másodperc alatt voltunk az ablakra tapadva és már alig vártuk, hogy mehessünk le a friss ropogós hóba játszani.

Ez most nem egészen így történt. Reggel hallom, hogy Imit a konyhába mérgelődik, hogy "a picsába", kérdezem mi a baj? Válasz: esett a hó! Én ugyan olyan gyermeki örömmel rohantam az ablakhoz és utána elmeséltem neki, hogy ezt neki úgy kellett volna előadnia, mint ahogy anyák előadták, mikor gyerekek voltunk és neki is örülnie kéne, mert, hogy ez milyen jó, de nem tudott velem örülni, nem is értem miért :(.

Nekem egész reggel olyan jó kedvem volt tőle, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, pedig ez reggel 5.30-kor történt, mert Imit vinnem kellett dolgozni, hogy egész nap legyen autóm és intézni tudjam a dolgainkat.

Délutánra ugyan felmelegedett az idő és az eső esett, így a hó egy része elolvadt, ma reggelre pedig a többi, de még most is elmosolyodom, ha a hóra gondolok. Hiányzott a  hideg, hiányzott a hó. Floridában nem jó a karácsony, melegben nincs is igazi karácsony!

Már alig várom, hogy megint essen a hó! Az előrejelzést szerint viszont nem lesz fehér a karácsony, legalább is itt biztos nem :(