Mi Imivel olyan emberek vagyunk, akik szeretük előre tervezni, hogy a lehető legkevesebb váratlan dolog történjen az életünkben, amennyire a körülmények engedik szeretjük irányítani a dolgainkat. Az elmúlt két hétben az élet, ahol csak tudott, ott tett keresztbe a terveinknek, annak a kevésnek is, ami még volt.

Nem emlékszem meséltem-e már Charles-ról, aki pár hónapig ideglenesen vezette a szállodát. Nagyon jófej pasi, imádom, hogy mindig jókedvű, vicces, mindenkihez mindig két jó szava és iszonyúan segítőkész. Elég sokat beszélgettem vele és a hosszabb beszélgetéseink mindig úgy végződtek, hogy nekem nem itt lenne a helyem, sokkal többre vihetném ettől és, hogy itt, mármint Amerikában, könnyen lehetnék akár manager is (de hát sajnos zöldkártya vagy hasonló papír nélkül ez sajnos csak szép álom marad). Mint kiderült, azt is ő forszírozta, hogy tanítsanak be több pozícióra és ő erőltette azt is, hogy vegyenek át a front deskre (recepció), mert biztos, hogy nagyon jó munkaerő lennék arra a pozira is és az, hogy ennyi osztály munkáját átlássam, kell ahhoz, hogy később jó vezető legyek. Száz szónak is egy a vége, az utolsó napján telefonszámot cseréltünk, és mondta, hogy ha később bármikor olyan helyzetbe kerülünk, nyugodtan keressük meg és ha tud, szívesen segít.

Időközben jött egy magyar srác reggeliztetni, így majdnem el is kezdtem a front office programot, de István egy hét után lelépett, mert enyhén szólva is átverve érezte magát sok minden miatt, amit most nem részleteznék, de maximálisan igaza volt, én is elmentem volna a helyébe.

Ennek tetejébe Petiék közölték, hogy nagyon örülnek, hogy engem a főnökeim ide-oda pakolgatnak, most éppen ugye a front office-ra, de sajnos nem fog menni, mert nem tudják megoldani a szállításomat, mert ugye a recepción három műszakban vannak az emberek. Az egyik szemem most sír, a másik meg nevet. Nagyon örültem volna a lehetőségnek, ha mehettem volna a frontra, de ezzel egy időben sajnáltam volna otthagyni a reggelit, mert szeretem csinálni, bár tény és való, hogy a 3/4 4-es reggeli kelések nem hiányoztak volna egy percig sem.

A reggelit különösem a sajátomnak érzem, mióta számokkal is alátámaszthatóan látszik a színvonal emelkedés. Amikor idejöttem a szállodába december végén, a reggelinek az elégedettsége 54% volt, a múlt héten hetven valamennyi, a mai értekezleten pedig már 80%-ról számoltak be! :) Szóval tényleg van látszata annak a rengeteg befektetett energiának és munkának, amit csinálok/csinálunk. Ezen a pontos szeretnék még egy kicsit  tovább büszkélkedni egy kicsit, mert nagyon ritka az olyan értékelés ahol az dolgozót név szerint is említik a vendégek (www.tripadvisor.com-on - a szálloda ezen az oldalon nézi a számokat, hogy a vendégek hogyan értékelnek minket és mekkora a vendégek elégedettségi szintje a szállodábal kapcsolatban). Ezt sajnos csak azok fogják érteni, akik tudnak angolul, a lényeg, hogy össze-vissza dícsérték benne a reggelit (a káját és a személyzetet) és kétszer is említenek benne név szerint, csupa 10 pontot kaptunk mindenre. 

Charles után az új szállodaigazgató Peggy lett. Korábbi tapasztalatokból tudom, hogy ha egy céghez új vezető jön, az első időkben mindig jön a hatékonyság átvizsgálása, a racionalizálás, jelentősek költéségvágások, hogy a reformokról már ne is beszéljek. Az ő érkezésével sincs ez másképp. Nem is  zavarna ez, ha ami esetünkben nem azzal járna, hogy visszavágják az óráimat, és úgy néz ki,  hogy minden nap csak 8 órát dolgozhatok, utána pedig eltöltöm valahogy az időt, amíg a többiek végeznek. Meglátjuk, hogy ezt valóban tartani fogják-e, a héten egyelőre még mindig több volt mint napi 8 óra. Tegnap beszélgettem egyébként Peggyvel és nagyon sajnálja, hogy egy ilyen butaság miatt, mint a munkába való eljutás nem tudok a front deskre menni és azt is, hogy le kell, hogy vágják az óráimat, de az ő keze is meg van kötve. Ha nem olyan helyzetben lennék, mint amilyenben vagyok a vízum miatt, átvenne rendes Hampton alkalmazottnak, hogy ne kelljen Petin keresztül dolgoznom, de sajnos így nem tud. Arra külön megkért, hogy mivel nagyon szeret velem dolgozni, mielőtt bármi butaságot csinálok (gondolván arra, hogy munkahelyet váltok) üljünk le és beszéljünk, mert nem szeretne elveszíteni!

Mára ennyi, megyünk aludni, mert holnap reggel 5-kor ismét munka!

Puszi Mindenkinek! Hiányoztok ám!