Igen, már itt vagyunk. 2 napja!

Múlt héten kedden Péter beszélt Angelával, hogy felmondtam. Kicsit féltem, hogy esetleg mérges lesz majd rám, mármint Angela, hogy cserben hagyom, hiszem már így is csak ketten voltunk reggeliztetők, de amikor megkérdeztem, h mit szól, nagyon mérges-e, azt mondta, hogy nem mérges, hanem szomorú. Sajnáltam őt, de nagyon jól esett, hogy ezt mondta, mert ezek szerint tényleg szeretett. 1-2 nap alatt mindenki tudta a szállodában, hogy elmegyünk. Eléggé sokkolta őket, de megértették az indokokat és azt mondták, hogy jól döntöttünk, és hogy majd meglátjuk milyen szép helyre megyünk.

Iminek csütörtökön, nekem pénteken lett volna az utolsó munkában töltött napunk. Szerdán csak ketten mentünk haza munkából, mert a többiek szabadnaposak voltak. Már a szálloda előtt alig akart indulni az autó, így felhívtuk Pétert, hogy mit csináljunk. Azt mondta, hogy majd a többieket valahogy hazajuttatja, mi pedig próbljuk meg hazavinni az autót, majd otthon megnézi mi lehet vele. Nyilván nem értünk vele haza. Annyi szerencsénk volt, hogy egy olyan kereszteződésnél kaptunk pirosat mikor lerobbantunk, ahol a mellettünk lévő sáv egy parkolóba kanyarodott be. Gyorsan átültem a kormányhoz, ő tolta, én pedig próbáltam kormányozni, aztán a legelső parkolóhelyen ott is hagytuk az autót és hazamentünk taxival.

Ezzel indult a lavina. Péter azt ígérte, hogy délután eljön a kulcsért, hogy elhozza az autót a parkolóból, és megnézze mi a baja, mert másnap megint el kéne jutni valahogy dolgozni. Este 9-kor nekünk kellett felhívni, hogy akkor másnap hogy jutunk el a szállodába. Imiékért azt mondta, hogy eljön, engem olyan korán nem tud felvenni. A legjobb ötlete az volt, hogy akkor ne menjek dolgozni. Ja, mert ez így működik. Az előző napi taxi után, reggel ismét fizethettem (csúcsidőszak miatt dupla árat), hogy bejussak dolgozni. Mikor beértem, kiderült, hogy Cindy nem ment be elpkészíteni a reggelit, így 6 óra helyett fél 7 után tudtam csak a vendégeknek kinyitni a reggelizőt. Kicsit sem volt kellemetlen. Miután Angela bejött, beszéltem vele, elmeséltem neki sok mindet Péterről, többek között az előző napi történeseket is, illetve azt, hogy az új főnököm csak péntek hajnalban tud minket leköltöztetni, így nem fogok tudni bemenni már pénteken. Nem csinált belőle problémát, mondta, hogy ne aggódjak, megoldja.

A leköltöztetésünkről annyit, hogy a hét elején próbltunk autót bérelni, de 400 dollár alá semmilyen megoldással nem tuduk vinni az összeget és ennyit nem akartunk fizetni. Ekkor jött az új főnökünk, aki ugye szintén  Péter, hogy ne aggódjunk, majd ő feljön értünk egy Mercedes Vitoval, és leköltöztet minket. Ilyen főnök csak a mesében van! Csütörtök éjszaka még elindította a csapatokat munkába és hajnali fél 4-re fent volt értünk. Én ugyan hátul ültem a csomagokon, mert a busz csak 2 személyes volt, de kényelmes volt így is. Sokat beszélgettünk, hamar elment a 4 órás út. 

A lakás és a környék is nagyon szép, egy következő bejegyzésben rakok majd fel róla képeket. Első nap délután elsétáltunk a boltba, "csak" 25 perc séta volt odaérni :) Másnap Krisztiánék elvittek nagybevásárlolni és elmentünk autót nézni, mert itt egyszerűen nem lehet létezni autó nélkül. Munkába sem tudunk eljutni, csak ha valaki eljön értünk, de még egy kenyeret sem tudunk venni, mert itt nincs közért minden sarkon vagy a ház aljában, úgyhogy nincs mese, gyorsan kell egy autó. Találtunk is egyet, ami tetszik és egy kezdő autónak jó lesz, aztán majd meglátjuk meddig bírja velünk. Ugyan olyan autó mint a Krisztiánéké, így megkértük, hogy inkább ő vezessen a próbakörön, mert ő lehet, hogy jobban érzi, hogy ha valami nincs rendben az autóval. A kereskedő kihozta az kulcsot, elszalad vele tankolni, és mikor visszajött átnyújtotta a kulcsot, hogy akkor mehetünk. Kérdem én, Magyarországon melyik autókerskedő adja oda neked az kulcsot, hogy akkor tessék itt van, menj el egy körre és még csak a hátsó ülésen sem tart veled? Nem túl fiatal autó, vannak apróbb esztétikai hibái, de szépen megy, Krisztián szerint első ránézésre nincs vele baj és ár érték arányban is rendben van. Ő megvenné a helyükben. Meglátjuk, írunk majd a fejleményekről.

Most éppen egyedül vagyok már a lakásban, mert ma Iminek is mennie kellett már dolgozni. Én holnap kezdek, Lisa reggel 9 körül vesz majd fel. Kicsit izgulok, jövünk majd a beszámolókkal.

Jó éjt (jó reggelt - kinek mi)! :)

Puszi mindenkinek!!!